[ Pobierz całość w formacie PDF ]
_________________________________
Herrenfeldéék nagyon kedvesen viselkedtek Arnstetten betegsége alatt. Miután két gyermekének is
nagyszerq partit szerzett, Herrenfeldéné nem haragudott többé Ursulára. Okos asszony lévén jóban akart
lenni a szomszédaival. Hans fiának a nevét sem ejtette ki a szerencsétlen házassági történet óta. Azt sem
vette tudomásul, hogy a férje idQnként meglátogatja az ifjú párt, pedig nyilvánvalóan tudott mindenrQl.
Egyedül a lánya elQtt öntötte ki haragját. Liesa ugyanis szeretett volna elmenni Hans esküvQjére.
Amikor azonban ezt megemlítette anyjának, az rettenetesen kikelt magából.
Ne merészeld, Liesa! Ha Hansnak fontosabb az a lány, mint a családja, akkor elégedjen is meg vele!
Mi nem leszünk ott. Személyes sértésnek veszem, ha megjelensz azon az esküvQn!
De hiszen papa is ott lesz vetette közbe Liesa merészen.
Herrenfelde asszony utánozhatatlan királyi mozdulattal vonta meg a vállát.
Apádnak, Isten bqnéül ne vegye, fogalma nincs a ranghoz illQ öntudatról. Kiharcolta ezt az esküvQt,
csak, hogy ellenem tegyen. Nekem viszont semmi közöm nem lehet ahhoz, ha a fiam lealacsonyítja
magát. És te sem állhatsz a nyilvánosság elQtt az Q oldalára!
Liesa megadta magát. Még nagyon a hatása alatt állott ennek a hideg szívq asszonynak.
Pár héttel késQbb meglátogatta Ursulát, aki éppen hazaérkezett WiesbadenbQl.
Látni akartam, jót tett-e az uradnak a kúra.
Hál istennek, nagyon jót. Köszönöm az érdeklQdésedet, Liesa. És nálatok hogy állnak a dolgok, jól
vagytok?
Köszönöm, a férjem kitqnQen van. Te, képzeld, olyan jól megértjük egymást! Annyira kedves, és
mindig vidám. Életemben még nem nevettem annyit, mint vele!
Örülök, hogy boldog vagy, Liesa.
A fiatalasszony a cipQje orrát vizsgálgatta.
Boldog? Hát, tudod a nagybetqs boldogságot nem így képzeltem el régen, szentimentális
álmodozásaimban. Ez olyan egyszerqnek, hétköznapinak látszik, nem az az egetverQ, nagy érzés. Na de
olyan nyilván nincs is, csak a regényekben. És nekünk a valóságban kell élnünk. És, tudod, kényelmesebb
is így.
És a szüleiddel meg a fivéreiddel mi van?
Liesa elfintorította az arcát.
Mama és papa hadilábon állnak Hans házassága miatt. Dolf pedig áthelyeztette magát. Most ott
dolgozik, ahol a menyasszonya lakik. Nyilván az is közrejátszott ebben, hogy nem igen akart egy cégnél
dolgozni Hansszal.
Miért nem?
Ne add már a naivat! Dolf nem érintkezhet Hansékkal. Az az asszony nálunk nem szalonképes.
Ursula komolyan, kíváncsian nézett rá.
Ismered egyáltalán, Liesa? Apám megírta Wiesbadenbe, hogy tQletek senki sem ment el a bátyád
esküvQjére, csak apád.
Igen, egyedül papa támogatta ezt az Qrült ötletet.
Meg vagy gyQzQdve róla, hogy valóban Qrült ötlet? Be kell ismerjem, hogy nekem imponált Hans
ezzel a házassággal.
Jaj, menj már! Ez rossz vicc!
Eszemben sincs tréfálni. Én a te helyedben legalább megnéztem volna magamnak azt a nQt, mielQtt
így megsértem. Ezzel a testvérednek is tartoztál volna.
Liesa meglepett arccal hallgatott. Nem volt fölkészülve rá, hogy Ursula így is értelmezheti a
történteket. Végül csöndesen így felelt:
Az az igazság, Ursula, hogy el is akartam menni az esküvQre. De mama magánkívül volt a
fölháborodástól. Úgyhogy kénytelen voltam lemondani róla.
Férjes asszony vagy, Liesa, most már senki sem tilthat meg neked semmit, egyedül a férjed!
Ó, Q aztán nem tiltana meg semmit! nevetett Liesa. Az esküvQre maga is szívesen elment volna.
De, tudod, mama úgy tud valamit kijelenteni, hogy az ember egyszerqen nem mer ellentmondani neki.
Tulajdonképpen nagyon sajnálom, hogy engedelmeskedtem!
Hát akkor tedd jóvá a mulasztásodat!
De hogyan?
Mi sem egyszerqbb. Befogatod a kocsidat, és irány a város. Két órán belül ott lehetsz. A bátyádék
lakásához hajtatsz, megnézed magadnak a sógornQdet, és ha rendes asszony, akkor szépen
összebarátkozol vele. Sajnálkozol, hogy nem lehettél ott az esküvQn, és meghívod Qket hozzátok,
Lindenhofba. Ott pedig mindenkinek úgy mutatod be, mint a sógornQdet. Mintha mi sem történt volna.
Meglátod, becsülni fognak érte az ismerQseink! Nem olyan fennhéjázóak errefelé az emberek, hogy
lenéznék a fiatal Herrenfelde asszonyt! Hál istennek, már nem olyan idQket élünk.
Te ugyan mindig demokrata voltál!
Lehet, de ma már ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül.
Mindez nagyon szépen hangzik. De be kell vallanom, Ursula, hogy nincs merszem szembeszállni
anyámmal. Iszonyú ribíllió lenne belQle.
Ki tudja. Hátha Q sem olyan hajlíthatatlan. A bátyád felesége állítólag nagyon kedves, mqvelt és
gyönyörq szép lány.
Honnan veszed?
Hans néhány ismerQse tegnap nálunk járt vendégségben.
Tényleg? Az ismerQsei nem veszik zokon a házasságát?
Nem. TQletek veszik zokon, hogy olyan elutasítóan viselkedtek.
Liesa ezen elgondolkodott, de aztán megrázta a fejét.
Nem, egyszerqen nem merem! Fogalmad sincs, mennyire a mama hatása alatt állok! Semmit nem
merek tenni ellene.
De szeretnéd, ugye?
Bevallom, igen. Nagy kedvem lenne hozzá!
Akkor figyelj, mondok valamit. Édesanyád engem sosem szívelhetett. Tudom, érzem ezt, hiába
olyan kedves hozzám. Ezért aztán nem sokat számít, ha egy kicsit megint kegyvesztett leszek nála. Tehát
elvállalom, hogy bevezessem a sógornQdet a társaságunkba. Holnap reggel bemegyek a városba, és
meglátogatom. És ha megtetszik, azonnal meghívom hozzánk, Arnstettenbe. Ugyanakkorra meghívom az
egész szomszédságot, a te szüleidet is. És meglátjuk, akkor is frontot nyit-e az anyád!
Liesa arcán örömmel vegyes aggodalom tükrözQdött.
Ó, ha ez sikerülne&
Ha és bárcsak nem visz messzire. Én megpróbálom. És számítok a támogatásodra.
Mit tegyek?
Mindenki szeme láttára kedvesen elébe sietsz a sógornQdnek.
Megteszem, Ursula. És még valamit: kérlek, amennyire lehet, ments ki a bátyáméknál, és magyarázd
meg nekik, hogy szívemben azért az Q oldalukon állok.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]