[ Pobierz całość w formacie PDF ]

még akkor?
Készüljek a sulira? Minek? Annyit fél füllel is megjegyeztem az órán,
hogy el ne hasaljak  a gimi pedig elérhetetlen álom. Kenyeret kellett keres-
ni, minél elQbb, annál jobb. Az ipariskolában meg fütyültek rá, milyen volt a
hatodik elemis bizonyítványom. Úgyhogy  minek törjem magam?
Aztán eszembe jutott, hogy a szobában sok mindent meg kell már repa-
rálni. Azt szerettem, ügyes kezem volt fúráshoz-faragáshoz  mindenhez.
Lenyomtam a kilincset, beléptem  és&
TQlem jobbra állt egy szalmazsákos ágy  ágy? egy koszlott szalmazsákot
a földön deszkák vettek körül  és a szalmazsákon, ugyanabban a csábos
hálóingben, amivel engem is megszédített, hátán feküdt a Mici néni, és a
drágalátos bátyám nagyban dolgozott rajta, híven követve a hölgy szak-
tanácsait.
Mikor a bátyám meglátott, abbahagyta a munkát, és idegesen hajtogatta:
Menjél ki! Még mindig itt vagy? Menj ki már!
45
És szemmel kísérte, hogy megteszem-e. Naná, hogy megtettem! Alig vár-
tam, hogy betehessem magam mögött az ajtót.
Akkor már idQsebb voltam két-három évvel, mégse gondoltam rá, hogy
én miért ódzkodom belefeledkezni abba a gyönyörqségbe, amit a bátyám
már ki tudja, hányszor megszerzett magának.
Mici nénire egy napon rámosolygott a szerencse. Nem daliás ifjú jött el érte,
hanem egy idQsödQ ember, Markó Béla volt a neve. Becsületes, szorgos ipa-
ros volt, aki igazán szerette és megbecsülte szíve választottját. Minden héten
megkérte a kezét, de mindig kosarat kapott.
Mici néni akkor már nem volt fiatal, és micsoda életet élt! Nem értettem,
miért utasítja vissza ezt a férfit, aki nemcsak imádja, hanem a tiszteletet is
megadja neki.
 Mutter  magyarázta egyszer a fülem hallatára a mamának Mici néni  ,
azért éltem sokáig szegényen, hogy soha többé ne legyek szegény. Majd ha
annyit összespórolt már  nagyon tudott spórolni  , hogy amíg él, addig jól
élhet belQle, akkor jöhet a pap meg a  menyasszonyi fátyol .
De egy napon Mici néni kéz a kézben Markó Bélával mondta el ünnepé-
lyesen a mamának, hogy megvolt az esküvQjük.
Mici néni már aznap el is költözött, helyét a sezlonon más foglalta el.
Ezúttal szerencsénk volt, olyan ember jött, aki a szállás fejében tisztessége-
sen oda is adta mindig azt a kis pénzt a mamának. Akárcsak a Mici néni.
*
 Mutter, hogy kerültek ide?
Az újpesti piacon  ahova nadrágot venni mentünk  e szavakkal köszöntött
ránk Mici néni. Nem volt még csúnya, de hol volt attól a csábos nQtQl, akit
annak idején úgy megkívántam!
Összeborulás, puszilkodás, egy kis kérdés-felelet játék következett. Hát az
X hogy van? Hát az Y-nének hogy megy a dolga?
Úgy tettem, mintha hallgattam volna Qket  de a gondolataim máshol
jártak. Egy gyönyörq asszonynál. Neglizsében állt ott, csábosan, és a nap
jótékony sugarai látni engedték testét a könnyq hálóing alatt. Mellbimbóit,
derekának hajlását, alsótestének kívánatos gömbölyqségét.
NQi diadal tükrözQdött a szemében, mert felébresztette bennem, kisfiú-
ban, ami olyan nagyszerq: a vágyat.
46
Bravó a falábú Feri bácsinak
Hagyomány volt a Szinyei Merse utca 13.-ban, hogy a házat minden május
elsején piros díszbe öltöztették a lakók. Aki arra ment, megcsodálta.
De minden dísznél ékesebb volt a hatalmas diófa az udvar közepén. Ágai
az égbe nyúltak, lombjai szétterpeszkedtek az udvar fölött, védve azt a nap-
sugár tolakodásától.
A fa alatt a kör alakú asztalon a házi közvélemény szerint legkedveltebb
sütemények kellették magukat. Az asszonyok a padokon vidámkodtak, míg
a férfinép jobbára az ulti  sportnak hódolt, gyors ütemben cserélQdtek lá-
buk elQtt a sörösüvegek. Micisapkás fiatalember  Q minden évben megjele-
nik itt május elsQ napján  slágereket játszott tangóharmonikáján, le-lehajolt
a két- meg tízfilléresekért, amelyek papírfecnikbe csomagolva csárdásoztak
le a félemeletrQl, és meg-meghajolt, köszönve az önkéntes  belépti díjakat .
A verklis is eljött a házba minden május elsején. Most is itt volt, de nem Q te-
kerte a verklit: karját melle elQtt összekulcsolva mulatott rajta, mint tülekszik
a gyereksereg a jussáért:  Most én jövök.  Dehogyis. Én. Aki sorra került,
felajzva kurblizta a varázslatos hangdobozt, és tekerte volna a világ vége-
zetéig, de nem lehetett  a többi srác is követelte a jussát.  Most én jövök!
 Menj a fenébe, én!
Egyszer csak:  Jaj, nézd, megint azok!
Ketten jöttek. Nem elQször. És mindig a féllábú újságárusért.
EgyüttérzQen álltak a szomszédok az udvaron és a félemeleti körfolyosón.
Tudták, hogy most mi következik. Ami minden május elsején.  Nem meg-
bízható. Vaskézzel szorítják Feri bácsit két oldalról, és elviszik. Mindenki
tudja, hogy hová.
 De hát a háborúban rokkant meg&
 Ugyan hagyd! Mit számít ezeknek&
47
Ezt súgták egymásnak a félemeleten, mert aki a földszinten állt, az félt
suttogni is.
Eközben Feri bácsi& fel a gang vaskorlátjára& le a földszintre& át az
udvaron& ki a kapun  aztán, illa berek, nádak, erek& eltqnt a zsaruk látó-
szögébQl. A maga fabrikálta falábával. A mindenféle trükköt kitapasztalt
hekusok elQl!
Tátott szájjal nézte a mutatványt a két hoppon maradt zsaru, megnyúlt
arccal szégyenkeztek ki a Szinyei Merse utca 13. számú házból.
Este Feri bácsi  könnyq léptekkel , fütyörészve sétált be a kapun. Körül-
állták, gratuláltak a  mutatványához .
Ilyen volt a Feri bácsi. Mindenben. A gratulációt az újságárusító standon
szorgalmával, talpraesettségével és jó beszélQkéjével érdemelte ki. Ennek
köszönhette, hogy még a válság sanyarú éveiben is, amikor sok embernek,
akik kiestek a munkából, kenyérre se tellett, nemhogy újságvásárlásra, Feri
bácsi állványairól szépen fogytak a hírlapok, szerény megélhetésre így már
a jutalékból is futotta.
Aztán ott volt a  mellékes jövedelem. Hát, úgy is mondhatnám, hogy
csalafintaság. Vagy egyszerqbben: csalás.
Sok tisztviselQ és kiskereskedQ dolgozott árusítóhelye közelében, leg-
többen a Pesti Hírlapot, az Az Estet, az Esti Kurírt kérték Feri bácsitól, hogy
minél korábban megtudják, mi hír a világban. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • zboralski.keep.pl