[ Pobierz całość w formacie PDF ]

 Igen. A tél mindenkit visszacsalt.
 Rendben. Akkor elzárjuk a bejáratot.
 Új telepesek?  kérdezte Siljére pillantva.
 Igen. A várnagy üldözi Qket.
 A feleséged, Heming?
Az ifjú széltoló gúnyosan kacsintott Tengelre.
 Nem, nem  szögezte le gyorsan.
Azt már nem kérdezte az Qr, hogy Silje talán Tengel fele-
sége. Úgy látszik, ez a lehetQség fel sem merült benne.
De hát nem is volt Tengel felesége. Az Qr a maga módján
barátságosan üdvözölte Siljét. Többet nem is várhatott el tQle,
így is inkább Q tartozott köszönettel, amiért befogadják.
Halkan felsóhajtott.
Heming, az Qr és a kocsis a lovak után nézett. Az egyik
majdnem elvesztette patkóját a jégbarlangban. Sol ismét a
takaró alá kuporodott. Fázott szegény. Igyekezett kényelmesen
elhelyezkedni és pár perc múlva már öntudatosan dugta ki orrát
menedéke alól.
 Merre laksz, Tengel?  kérdezte félénken Silje. A férfi
egy házra mutatott, amelyik messze fent állt az ösvény végé-
ben.
 Ott töltöttem a gyermekkoromat.
Silje megértQen mosolygott. Furcsa volt elképzelni a férfi-
ról, hogy gyermek volt valaha. Valahogy az volt az érzése,
hogy Tengel mindig is ilyen lehetett, felnQtt és erQs.
 És mi? A gyerekek és én& hol fogunk lakni?
 Az én házamban.
Silje szíve egyre hevesebben vert.
De a férfi még nem fejezte be:
 Én majd a nagybátyám birtokára költözöm. Messze a
völgy végében van a háza, innen nem láthatod. Már jó ideje
üresen áll.
 Nem lenne jobb, ha mi mennénk oda? Nem akarjuk el-
venni az otthonodat.
 A másik házban nem éreznék jól magukat a gyerekek.
Így lesz a legjobb.
 Solon kívül már senki nem él a nemzetségedbQl?
 Él még az egyik unokanQvérem. Ott áll a háza az enyém
közelében. Mivel sokat vagyok távol, Q viseli gondját minden-
nek. Eldridnek hívják, és sokkal öregebb nálam.
Silje szemügyre vette a férfi profilját a nap lenyugvó fé-
nyében. Alig bírt ellenállni vonzerejének.
Tengel megérezte, hogy figyeli, és feléje fordult. Keskeny
ragadozószemét álmodozón a lányra emelte. Pillantásából
melegség áradt. Lassan, szinte észrevétlenül elmosolyodott.
Siljének úgy kalapált a szíve, hogy szinte fájt. Zavartan elfordí-
totta a fejét.
 Azt meg sem kérdezed, én merre lakom?  kérdezte a
hirtelen felbukkanó Heming.
A lány elnevette magát.
 Ha akarod, megkérdezhetem. Szóval, merre laksz,
Heming?
 Ilyen nehéz kitalálni?
Silje már felfigyelt egy tóparti házra, amely sokkal na-
gyobb és díszesebb volt, mint a többi.
 Csak nem ott lent?
 Hát ezt ügyesen kitaláltad  mondta nevetve az ifjú. Miu-
tán ellenQrizték a lovakat, tovább indultak. Silje ismét körbené-
zett.
Ez lenne hát a Jéghegyek Népének titokzatos otthona&
Hányszor látta már álmában! Néhány elátkozott ember,
akik földbe vájt lyukakban laknak. Holdfény árad szét minde-
nütt, és a sötétben feléled a Gonosz.
Ehelyett mit talált itt? Csak egy emberek lakta települést,
amint megbújik az oltalmazó hegyek között. Meghatározhatat-
lan félelmétQl mégsem tudott szabadulni. Mi tette mégis annyi-
ra félelmessé ezt a békés települést? Talán a rossz híre? Vagy
valami más? A csend, a mindenre ránehezedQ, fenyegetQ
csend, amelyben a házak összekuporodott szörnyekre emlékez-
tettek.
De nem. Már tudta, mi az, ami vészterhes jelenlétével
megmérgezi itt a levegQt. Régmúlt idQk, eltqnt korok szelleme
lebegett a házak felett. Mi mindennek lehettek tanúi a völgyet
körbezáró, rendíthetetlen bércek! Éhség, szegénység, hideg
telek, betegség, magány& sorstragédiák. De mind között a
legszörnyqbb, amely örökre megpecsételte a leszármazottak
sorsát, a háromszáz évvel ezelQtt elhangzott átok.
Silje maga sem hitt a gonosz Tengel és az ördög szövetsé-
gében. Épp elég volt az, hogy bizonytalanságot, gyanakvást és
félelmet hintett szét a szerencsétlen utódok között. A gonosz-
ság jelen volt e magányos, elátkozott helyen.
Már-már Q is hatalmába kerítette az elhagyatottság érzése.
A lány a férfi erQs kezét kereste. Tengel semmit sem vett észre
Silje aggodalmából. Lekötötték hasonlóan komor gondolatai.
Leereszkedett a sötétség. Néhány házból még fény szqrQ-
dött ki. A Jéghegyek Népe lassan nyugovóra tért.
Hirtelen iszonyatos csattanás rázta meg a nyugodt völgyet.
A zaj hatalmas hullámokban áradt szét, majd beleütközött a
sziklafalba, ahonnan visszaverQdött és lassan, nagyon lassan
elhalt.
Végleg elzárták a kifelé vezetQ utat. Most már csak a tava-
szi olvadás nyithatja meg.
Silje éles fájdalmat érzett a mellkasában, de a férfi utolsó
szavai megnyugtatták.
 Most már biztonságban vagy, Silje. Senki nem érhet utol
benneteket. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • zboralski.keep.pl